Elsőre 2 kakaós-piskótalapot sütöttem 4-4 tojásból. (Nagy gáztepsiben, amiben 6 tojásból szoktam, de nem akartam, hogy vastag legyen a tészta.) Az egyikből kivágtam akkora karikát amekkora csak sikeredett belőle, a másikat pedig felvágtam 3 csíkra. A kerek lapot, és a csíkokat is megkentem a krémmel (Most 1 l. tejszínt 100 g. ét-, és 200 g. tejcsokival főztem fel, de így nem sűrűsödött eléggé ezért 5 csomag habfix is belekerült.) és megszórtam rumos-meggybefőttel. Az első csíkot feltekertem, majd tanulva az egyik korábbi esetből rögtön a kerek közepébe állítottam, és ott sodortam köré a többi csíkot.
Csak két bibi sikeredett: a kerek lapra kent krém kinyomódott, és a fele felület sem volt lefedve a tekerccsel. A krém gondot megoldotta, hogy amit tudtam leszedtem a lapról, de sütnöm kellett még 1 piskótát, hogy legalább valamekkora, ha nem is a tervezett méretű legyen a torta. Látva az eddigit ezt a lapot már négybe csíkoztam, az első felsodrása után a korábbiak kimagasló részét lenyestem és egymás tetején őket is beépítettem a tekercsbe mielőtt az utolsó 3 csíkot is odaillesztettem. A alapra még mindig fért volna 2 csík, de lehet 3 is, csak már krém alig maradt, ezért inkább körbe levágtam a kimaradó részt, a maradék krémmel pedig körbe aránylag simára kentem a 26 cm.-esre kerekedett tortát.
Ennyi azonban még nem elég. Azért kellett csoki legyen, mert Adri azt kért, azért kellett így tekerjem a tésztát, mert nagy súlyt fog tartani, és hogy azzal a nagy súllyal harmonizáljon marcipánnal fednem is kellett.
Úgy emlékszem még nem próbáltam ki a marcipán mennyire bírja a tejszínes krémmel való szomszédságot, ezért biztosra mentem és hidegen kevert 1:1-es cukros vajkrémmel vékonyan lekentem az egész tortát mielőtt a marcipánt ráfektettem volna.
Az ízében biztos voltam, kinézetre tetszik, de abban csak reménykedem tényleg bírja majd a többi emeletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése