De, nem akartunk túl korán érkezni, verseny előtt betértünk Magyarkert-be. Vagyis, csak beakartunk térni, oda is korán voltunk.
A pótláda mellett szemeztünk egy kis galagonyát, és fázósan elindultunk a kupára.
A parkolóba majdnem egyszerre sikerült az egyesület minden nevezőjének megérkeznie, nassoltunk egyet (Én a méteresből hoztam.), és pont megfelelőnek érezve az időt belevágtunk. Első, még verseny előtti feladat: tájoló beállítása. Aha, hoztam. De, hogyan tovább? Azt hiszem nem lesz baj ha kihagyom, majd a végén megmutatják egyáltalán mit kell a tájolóval csinálni.
A terep térkép alapján is egyszerűnek ígérkezett. Bocsánat, nem akarom degradálni, semmi lekicsinylő nincs a megállapításomban, csak számomra is kivitelezhető, érthető, nem cikk-cakkban szaladgálós, olyan kedvcsinálós, aminek a végén jókedvvel fogok rá gondolni.
Elvileg Ildiék, Imréék, mi, majd jóval később Ankáék volt az indulási sorrendünk 5 perces eltolással, de mi azért összetömörültünk. Hamar rájöttem így nem fogok tanulni. Még szerencse volt mindkettőnknek térképe figyelhettem, aztán bőszen kérdezgettem, hol Petit, hol Osit, hol Anikót, és csak azért is bementem minden bójához leellenőrizni mennyi az az annyi. Volt ahol utólag kiderült feleslegesen erősködtem, és rosszul lukasztottunk, de volt ahol határozottabbnak kellett volna lennem, mert az én tippem volt jó.
Végül Imréék 2.-ok. Ildiék 3.-ok, mi 5.-ek, és Ankáék 6.-ok lettünk. Ha annál az egynél nem erősködök eggyel előrébb lettünk volna, de 3.-ok matematikailag sehogy.
A versenyről hivatalos videó készült. De, lényeg, a lényeg: Tetszett. Nem kellett rohanni, lehetett beszélgetni, figyelni, fényképezni, kicsit tanulni is (A végén még azt a tájoló beállítást is megmutatták. Nem mondom, hogy tudom, értem, de már nem mondhatom olyat sem fogtam még.), jó kis túra volt, egyáltalán nem sajnáltam rá a napot.
Kis kitérővel hazafelé Soltvadkerten jutalom fagyiztunk. A fagyi sem volt rossz, de a sütemények jobban lázba hoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése