Terep 100-as bejárás 1/2

Tegnap hirtelen jött ötlet alapján megbeszéltünk egy randit a vasmacskához, hogy utána együtt induljunk neki a terep 100-as körnek. Célunk megnézni a 4-es elkerülő munkálatai mennyire érintik az útvonalat, és a teljesítés igazolásához feltett kérdések aktuálisak-e még, valamint rögzíteni szerettünk volna néhány koordinátát, hogy multiként ládanyilvántartásba vétessük a kört. Lutri volt ki tart velünk, de én legalább 1 frissítőpontra való elemózsiát vittem magammal. Legyen már valami teljesítménytúra fíllingje ennek az egésznek.
.
Tisza-híd tövétől a sétányon elindulva még csak bemelegítő tempóban emlegettük az útért felelős illetékest, de örülünk hogy ilyen is van. A vízműtől még jobban, hisz onnan aszfaltra térhettünk, igaz nem sokáig.
- Cukorgyári kapu.

(Eddig nem szerepelt az ellenőrző pontok között, de szeretnénk a lehetséges egérutak számát csökkenteni, így ide is kerül pont, és lesz ami áthelyeződik).
A gyárban 1914-ben kezdődött meg a termelés, de 2009 óta hiába várjuk a műszakváltást jelző kűrt hangját. 15 éve költöztünk el a lakótelepről (Focipálya, strand, óvoda már addigra is rég bezártak.), akkor még volt itt némi élet, de azóta a gyárat eltúrták, a szociális épületre már alig lehet ráismerni, mindenfelé nő a dudva. Szomorú látvány.

Később sem volt kedvünk vidulni. A 32-es útig első ittjártam óta nem javult a helyzet. Földúttól sokat nem várok, de szinte a teljes hossz melletti illegális szemétlerakó csak nőtt.
- Az eddig hivatalos 1 pont áthelyezésén gondolkodtunk. Az eddigi út magánút jelzést kapott, és bár akik eddig azok eztán is használják, és még busz is jár rajta, de tudtuk 2 km.-re odébb van egy hasonlóan jó aszfaltos út, de akkor nem lesz vízvételi lehetőség, és mivel ez nem országúti túra maradtunk az eredeti útvonalnál, csak odébb tettük az ellenőrző pontot, éppen a kúthoz.

És bár innen újra terep következik már nem érdemes visszafordulni azért a kis könnyítésér.
- A terepnek ez a résez homokos, abból az úsztatós fajtából való, mielőtt azonban Máriácskához értünk volna sztrádává változott. Épp ezért jöttünk.

Az új 4-es építéséhez kiszolgálóúttá átalakított hosszú (bő 5 km.) szakasz döngölt, széles földút, jó alaposan döngölt, és hasonló odafigyeléssel locsolt is. Míg átértünk rajta 3x jött szembe a locsolóautó, így porral és szerencsére kátyúval sem találkoztunk, pedig a teherforgalom szinte folyamatos volt. A szoborfülkén azonban nem ez a forgalom okozta a változásokat, ő már az előző ittjártamkor is igen elhanyagolt állapotban volt. A pont marad, de a jelszó változni fog.

- A Transzformátor állomás mellett is learattak már, nem tudom meg idén a többihez képest milyen volt itt a termés, de egy fényképet azért megért

mielőtt a 32-esen újra átengedtük volna magunkat. Na az itteni munkásokat sem irigylem. Ülnek egész nap a buszmegállóban és ha jön egy teherautó leállítják a közúti forgalmat, hogy az megállás nélkül továbbhaladhasson. Nincs árnyék, nincs fedett rész, de van magasfeszkó, huzat, meg amit magukkal hoztak, és biztonságban az ellenőrző pontunk.
- Bár úgy volt nyomvonalat is rögzítünk a Gazdák-hídjáért letértünk róla.

Rá sem ismerni. És én nem tudom örüljek-e ennek? Kellett a felújítás, és így biztonságos, de az a hangulatos kis liget most oda van. (Legalábbis bele lett rondítva a közepébe.) A tartályukat töltő locsolóautó mellett azért volt az eredeti szépségből is mit csodálni, de ez már majdnem veszett fejsze nyele.

Ha már letértünk megnéztük az áthelyezett sárgát is (nincs még kitaposva, biciklivel majdnem szűz terep), majd a gátra felkapaszkodva a másik oldalon Nefag sárgájára is betértünk (Pfff, nem volt jó választás. A friss faháncson, mintha sárban kellett volna tekerni.). Hogy legyen még újdonság csak úgy szemmel megnéztük a készülő biciklis sztrádát is,

amiről annyira megoszlanak a vélemények, főképp negatív irányban. Értjük mi, hogy az új hidat össze kell kötni a központi műúttal, de a távvezeték miatt pár méterrel odébb már úgy is van egy kiirtott sáv, ott is mehetett volna az út. Mindezen negatív élmények után, dél lévén, és mert a játszótérnél jobb helyet úgy sem lelünk egyhamar itt volt az ideje ebédelni.

Közben újabb frissítőpontot,

és illemhely ko-t rögzítettünk,

és persze a jelszóról sem feledkeztünk meg.
- A Malomszögi-híd maradt a régi.

Megemlékeztünk Kulisz itteni rejtéséről, de mindannyiunknak meglévén nem vesztegettük rá az időt, a villanyoszlopnál is csak éppen fényképezni álltunk meg.
- Az oszloptól 2 éve én biztosan nem ezen az úton jöttem. Bár ellentétes irányba haladunk, de nem voltam a víz mellett ezen a szakaszon az tuti. Igaz, arra is emlékszem, hogy itt nem bajlódtam az itiner leírásának megfordításával, csak mentem az orrom után. Nem is élveztem annyira, mint most!

- A facsoportnál jó alaposan megvizsgáltuk a jelzéseket, és az újabb határi szakaszon megint sztrádáztunk egészen a Besenyszögi út keresztezéséig (1 km.). A Nagykörüi útig zötykölődtünk az építési törmelékkel feltöltött úton, majd ezt folytattuk a Feketevárosi-Holt-Tisza gátjáig. Közben azért élvezkedtünk a zsilipnél,

és én egy nagy halom farakásnál is.

Annyira ámultam a felső sor rönkjeinek vastagságán, hogy nem figyeltem az utat és a kijárt nyomban szépen elvágódtam. Ez nem fájt, csak az hogy a közelben nem láttam ekkora vastag törzsű fákat. Vagy csak már nem láttam. :(
- A gáton leellenőriztük az ide vonatkozó jelszórészletet, de a kérdés módosítást nem tartottunk szükségesnek, csak a választ. A Vízügyi múzeumig már 10-nél biztos többször jártam a következő szakaszon, szeretem, de most inkább arra figyeltem miért fáj megint egyre jobban a hátam. Többször kimasszíroztuk, kihúztuk, kitekertük, párna nélkül alszom, és tessék 40 km. után megint fáj. A biciklivel kell legyen valami. Fél éve társam Lulu, de csak kb. 1 hónapja fáj ilyen mód a hátam, és a tábor előtt sosem. A kormányt Maryről tettük át és az ülést is, ami ugyanott, legalacsonyabb pozícióban van, a két bicikli meg egyforma hosszú/magas. 3 km.-es analízis alatt rájöttem még, korábban, mikor az árnyékomat néztem egyenes hátat láttam, most meg púpozom. Hol van a púp csúcsa? Pont, azon a vonalon, ahol a legjobban fáj. Lehet ki kellene egyenesedni? Tör az ülés. Emelek a medencémen. Púpozom a hátam. Basszus. Csicsón billent az ülés, de mivel az utolsó igazításnál Imre azt mondta "lekopott a fogazat, ha megint állítani kell, csere lesz", így nem zaklattam vele. Gondoltam, majd otthol veszek alkatrész, addig meg jó lesz így is, nem foglalkoztam vele. Sajna teljesen meg is feledkeztem róla. Ilyen kis apróság miatt mennyit szenvedtem, és ezt a mai napot is még így kell megcsinálnom.
- Megvilágosodásom örömére megkergettek a vadludak. Pedig, én olyan kedves lettem volna hozzájuk.

Sebaj, a kéményes jelszót úgy is módosítjuk a kempingére.
A vasúti alagútig újabb mazochista szakasz következik. Emlékezetem óta mindig az volt, de most hogy a vasúti hidat is felújítják, ezért erre is megnövekedett a teherforgalom, még több, és mélyebb lett a kátyú. Az aluljárónál viszont nem álltunk meg, nem tudom mi lesz az itteni ponttal, de mivel nincs rövidítési lehetőség maradhat a régi is.
- A vasút túloldalán, ugyancsak a piroson visszatértünk a gátra, rögtön a 10-es ellenőrzési pontnál. Itt a munkálatok miatt nem látható az eredeti jelszó, fontos lévén nyilván pótolják majd, de nekünk is van tippünk az újra. Szétnézve pedig máris kevésbé sajog a hátam, a ligetes terület lovai felüdülést hoztak, és mindjárt megvan a fele, mehetünk haza. Már az ebédnél kiderült ilyen tempóban, ennyire hosszadalmas ellenőrzési folyamattal nem fér bele a napba 100 km. Máris elememben voltam, egyik porcikám sem kívánt több tekerést, és innen egyenes út vezet haza, 10 perc sem kell neki és otthol leszek. Fürdőkád, meleg víz. Óoo.  Azért a Tulipán utca végén a Mocsár bárba beültünk egy kis egészségügyi pihenőre, és hogy tuti legyen pótoltuk is a kieresztett mennyiséget, és megbeszéltük elmegyünk a 16-s pontig. Csak 16 km, és legalább 2 óra, egy szép, de rázós szakaszon. Örültem is meg nem is, de ki nem hagytam volna még így sajogva sem.
- Mivel az előző, egyben első körömnél innen már hazamentem nekem új rész következett. Mondom ezt annak ellenére, hogy 15 éve tőle 3 km.-re lakom, és 5 évig 100 m.-rel dolgoztam csak odébb. A gyógyszertár, a Szt. István templom, mögötte a paplak már ismerős, de a gátnak az ezt megelőző szakaszát még soha nem láttam, pedig nagyon hangulatos, nyugodt rész. De, bocsánat fénykép nem készült, itt már a haladjunk hangulat lett rajtam úrrá, és sajnos nem volt olyan hosszú a rész, hogy áttudjak hangolódni. A török kút mellett is elgurultunk, amiről kép kellene az egyik igazolófüzetbe, de most ez már annyira nem tudott lázba hozni, csak mentem át a Guttenberg-téren a többiek után. Át a hídon is, tovább a most nem is olyan rázós Üdülősor melletti bicikliúton, egészen a végéig a ... (jelszó) vendéglőig, kihagyva a 11, és 12-s pontokat, amik mellett úgy is minden nap elmegyünk, majd máskor leellenőrizzük őket. (Úgy látszik a többiek is hasonló passzban voltak.)
- Elvileg innen a Vízpart krt.-n kellene eljutni a 14-s pontig, de mi már a Julia útnál, és átérve a 4-es alatt is bevetettük magunkat a dzsungelbe. Jó ötlet volt. Hangulatos, jelzetlen gyalogút visz a pontig (megszakítva a kicsiny 4-es alatti ívvel), ugyan van közben egy útra dőlt fűzfa is, de megoldható rajta az átjutás, és az jelszó is egyértelmű erről az oldalról is.
- Innen viszont kezdődnek az újabb megpróbáltatások. Jön a határ.  Vagyis, mi megyünk hozzá. Ha ez a szakasz a nap elején lenne, élvezetes, kihívásos jelzőt kapna, a végén azonban szívatósnak mondom. Még a sűreje előtt van Kulisz egy másik rejtése, ami a com-on nem multi, de a mi útvonalunk egy kis sarokkal kikerüli. Akiben erősebb a dzsungel ösztön bevetheti magát nyílegyenest felé is, de már most mondom tényleg megrongálták a dobozt (magyarul: nincs ott), út nem lesz, időben biztosan nem spórolsz a tolással, km.-ben pedig nem számottevő a rövidítés, és a legélvezetesebb sásos/nádas szakaszt sem kerülöd ki. :) Azonban kitartás, a Tisza gyönyörű, a parti fák szintén, az út pedig beérve a lakott területre sem lesz jobb. Sőt. Én az elég tekintélyesnek tűnő füzekben (Hazaérve megnéztem van-e a Dendrománia oldalon itteni fa, mert láttam egy esélyest, de nincs jelezve.), és a másodvirágzó napraforgóban

gyönyörködtem, hogy valami lendületet kapjak a nyaralók régi aszfaltozásához.
- A 15-s pont bezárt. Fényképeztünk, hogy majd kitaláljunk helyette valamit, de azt már nem ma. Irány végre haza. Már csak 3 km. megpróbáltatás, és utána ehhez képest tükörsima bicikliút vezet a vacsiig, kádig, ágyig.
75 km. lett a mai táv, melyből 65 a 100-as szakaszból való, a többi oda-vissza út. Jövőhéten jöhet a maradék 35 km., ami ha addig esik sem lesz már gázos, vagyis saras.