Szolnok napja

A takarítás ma is elmaradt, de úgy döntöttem lesz...m. A család folyton alszik, ha kímélettel vagyok rájuk, akkor erre nincs idő, ha felköltöm, vagy már elaludni sem hagyom Őket, fel vannak háborodva, de csinálni sem tetszik nekik. Akkor meg? Megvár.
10-re egyébként is két keréken a helyem, vagyis a helyünk Adrival. Reméltem a 10 km.-es körön bőven leszünk, és bejött. Nem saccoltam, de nekem elegen voltunk a sokhoz. Pláne, hogy korábbi hasonló alkalmakkal ellentétben (Critacal Mass) felvezető autó nélkül, főképp bicikliúton, egyesével kellet kerekezzünk, és hogy ne legyen lemaradás a lámpák miatt lassan haladtunk, de annál hosszabb sorban. Szupi volt.

Indulás előtt átvettük a pólót, mellényt, a végén már nem kellett ácsorogni, lehetett nézelődni a furábbnál furább kétkerekűek között.

Ennyivel nem ért véget a nap, csak egy kis szünet volt nekünk, de 2-re már igyekezhettünk öltözködni, hogy időben felérjük a színpadra. Ma Anikó 6 számmal készült, közülük 1-ben Mi is szerepeltünk. Úgy emlékszem nekem majdnem az egész nyár kimarat hastánc terén, aminek érzem is hiányát, de nem gondoltam, hogy a keddi óra után ennyire hagyom majd magam megvezetni, és nem azt csinálom, amit tudok. Visszanézve a videót (amit azért sem töltök fel) is látom a hibát, nyilván mindenki más is látta, de nem ez zavar, hanem, hogy nem voltam magamban biztos, miközben a koreográfiát egyedül is tudom elejétől végéig. Lejőve a színpadról levontam a következtetést, manikűr helyett, inkább gyakoroltam volna, mert hiába egyezik a körmöm színe a ruháéval, ha az a nézőtérről nem is látszik, a lépésben meg vétek.

Túl nem tettem magam rajta, de bele sem halok, legközelebb jobb lesz. Irány a torta.
Amiből csak egy kis grillázs jutott, de ha már úgy is pont a rendőrségi sátorral voltunk szemben Mary-ról készítettem egy adatlapot, visszaöltözés után pedig megnéztük a többi sátrat is.

Bár érdekes volt, és sok kedves ismerős is kinn volt sokáig nem akartam maradni (hátha még kitakarítok), de számításom áthúzta az erős emberek vetélkedése, és nézve az abroncs cipelést, valahogy ott ragadtam. Én ezt a sportot már kínzásnak vélem, de most mégsem akarózott elmozdulni a nézőtérről. Szurkolásig nem fajult érdeklődésem, de az eredményhirdetést megvártam, és sajnáltam a 3. helyezettet, akinek a győzelme csak hajszálon múlott.