.

Ma megint olyan dolgot tettem, amit még szerintem sosem.
Sokszor etettem mama tyúkjait, csibéit, kacsáit, szórtam kenyeret a hattyúknak, vadkacsáknak, állatkertbe zöldséggel megrakodva járok, de madarat még eszembe sem jutott etetni. Vagyis, ez nem igaz, amikor gondozónő voltam a gyerekekkel kimentünk az Ágnes-kertbe ott szórtunk a hóra ezt-azt, és figyeltük ahogyan összecsipegetik a gondolom verebek. Mint az előző mondatból kiderült a fajmeghatározás terén nem vagyok toppon. Felsorolni sok fajt tudok, de felismerni? A közönséges verébben sem lennék biztos.
De, mi is történt. Olvastam, hogy a hó, és hideg milyen nagy veszélyt jelent a kistestű, itthon maradt madarakra (nyilván a többiekre is), a cikkben kérték, helyezünk ki etetőket, itatókat és ha tehetjük odúkat. Gondoltam, ezt talán nem most kellene elkezdeni, de jobb későn, mint soha, és miért ne tehetném. Miután Adrit elvittem a kóruspróbára kiszaladtam az OBI-ba madáreledelt venni (a terménybolt sokkal messzebb van). Ha mát ott voltam megnéztem mennyibe kerül egy odú. 2000 Ft, nem is olyan sok, de amikor egy tábla osb lapért kérnek 3400-at (lehet az ár egy négyzetmétere vonatkozott, de annyiból se kettő jön ki) akkor sok, és jobban érezném magam, ha én készíteném. Egyébként is, amikor Adri babháza készült kimaradt egy nagy tábla, ami most anyuéknál porosodik, megvan mire használom fel. Egy odú kerül Adri és egy az én ablakom elé. Ismerve a magyar hozzáállást, lehet még ezeket is ellopják, ezért a játszótér melletti inkább bokros, mint fás részre tenni sem merek.  De, ez még a jövő hétvége feladata, most "csak" az etetés jött össze. A gyerekszoba előtt 2 tuja van, a nagyszoba előtt 2 nagy valami, és egy kisebb fenyő, mindkét oldalra kitettem az ablakba két-két pet palackból gyorsan fabrikált etetőt, és szintén két-két cinkegolyót, meg az ablakpárkányokra egy cserépalátétet, langyos vízzel. Remélve, hogy a szemétszámba menő pet palack és a benne lévő magvak senkinek nem fognak késztetést jelenteni az eltulajdonításra a távolabbi fákra is tetem ki etetőket, meg persze almát is.  Mire mindennel elkészültünk jól át is fagytunk, jól esett vissza menni a meleg szobába és az ablak mögül figyelni a kis csipegetőket.

Délután újra kimentünk, hóembert szerettünk volna építeni, de nem tapad a hó, így maradt az angyal, meg az itatóban lévő befagyott víz cseréje.

Nem tudom jól tetem-e mit tettem, de remélem segítettem vele.